Szabó Kinga civil szervezeti vezető, közösség- és rendezvényszervező is egyben, akit sokan jótékonysági akciók szervezése révén ismertek meg. Kitartó és céltudatos ifjúsági vezető, aki mindig a közösségi érdeket helyezi előtérbe. Az utóbbi négy esztendőben Hegyközcsatár Helyi Tanácsának is tagja. Munkájáról, terveiről kérdeztük.
– Eredményes évet zárt a Mosoly Kommandó Kulturális és Közösségi Egyesület. Mit tartasz a legfontosabb eredményeteknek?
– Számomra az a legnagyobb eredmény, hogy a Mosoly Kommandóban egy olyan csapat állt össze, amelyre mindig számíthatok. Ezt tartom a legfontosabbnak, hogy számíthatunk egymásra. Persze, lemorzsolódás mindig van, ez az élet rendje, idővel mindenkinek az életében következnek olyan szakaszok, amikor a közösségi – ingyenes – munka háttérbe szorul a karrier vagy a család mögött. Én ezt megértem és elfogadom mindenkinek a döntését. Aki viszont maradt, az még erősebbé tette a Mosoly Kommandót. Most már olyan kis csapatunk van, a gyermekektől kezdve az idősekig, Siterben és a Hegyközön túl is, hogy bármikor bármire készen állunk. Ezért vannak egyre nagyobb programjaink, igaz, ezek próbára is teszik a képességeinket. De hát ez a másik legfontosabb tényező: hogy nem ijedünk meg, feszegetjük a határainkat és bele merünk vágni az újabb és nehezebb feladatokba. Egyre magasabbra tesszük a mércét.
– Hogyan látod az idei évet? Milyen tervekkel vágtok neki?
– Az biztos, hogy nagyon mozgalmas év áll előttünk. Amennyiben tartani akarjuk a tavalyelőtti és a tavalyi szintet, ugyanúgy össze kell kapnunk magunkat. Sőt, egy kis újdonságot, több minőséget vinnénk a programjainkba, de ezt nyilván tőlünk független tényezők is befolyásolják. A tavaszi, nyári gyermekprogramok, csapatépítő rendezvények, a jótékonysági akciók mellett nekünk ott van az őszi hagyományőrző disznótoros fesztiválunk, amellyel szintén minden évben egy-egy nemes célt igyekszünk szolgálni, a bevételt rendszerint felajánljuk egy-egy ügy részére. Aztán a decemberi ajándékkészítés és kézbesítés elég komoly logisztikai kihívások elé állít, de tavaly is megoldottuk: településünk Siter minden családjához eljutottunk, ajándékcsomagot készítettünk és vittünk mindenkinek, a gyermekeknek és a kisgyermekes családokra külön gondolva. Ez egy hatalmas dolog volt, a Mosoly Kommandó tagjai jelesre vizsgáztak ebben a nehéz projektben.
Idén tehát az a célunk, hogy ha az anyagi lehetőségeink is engedik, akkor ismételjünk, újra megszervezzük programjainkat és segítsünk, ahol csak tudunk. Egyszerűbben: csaljunk mosolyt az emberek arcára.
– Mi a legnagyobb kihívás, amivel szembesülnöd kell?
– A legnagyobb kihívás? Talán az, hogy az emberekkel megértessem: amikor valami jót akarunk tenni, azt mi önként és önzetlenül tesszük. Az a cél vezérel bennünket, amit megalakulásunkkor mottónknak is választottunk: tégy jót és légy hálás érte. Akik megértették, de legfőképp megélték ezt, azok ma is tagjaink vagy támogatóink között vannak. Akik úgy tekintettek a mi egyesületünkre, mint valamilyen haszonszerzési lehetőségre, csalódniuk kellett, amikor adott esetben éppen hogy otthonról kellett beleadni a közösbe, hogy kijöjjünk nullára. Ebből következik tehát, hogy másik nagy nehézséget jelent a civil szervezetek támogatása, illetve ennek szűkössége. Kevés pénzből igyekszünk a lehető legtöbbet megtenni.
– Önkormányzati képviselőként, hogyan látod, milyen lehetőségekkel tudnád segíteni a fiatalokat és a hátrányos helyzetű családokat?
– Kezdjük fordítva. A hátrányos helyzetű családokat akkor is segíteném, ha nem lennék önkormányzati képviselő. Erről beszélgettünk eddig, ezért hoztuk létre a Mosoly Kommandót. Igyekszem is a civil szervezetet különválasztani a közigazgatási feladatoktól – és ez néha olyan jól sikerül, hogy előfordul, még a saját polgármesteri hivatalunk sem támogat bennünket. Ettől függetlenül állandó kötelességemnek tartom, hogy odafigyeljek másokra. Életszemléletem egyik alappillére, hogy a többség felelős a kisebbségért, és ez akkor hatványozottan igaz, amikor a bajban oda kell állni embertársaink mellé. Vallom és hirdetem, hogy elsősorban emberek vagyunk, és majd csak azután magyarok, románok, romák vagy akárkik. Tehát emberségességből kell vizsgáznunk nap mint nap.
Önkormányzati képviselőként egy olyan eszköz volt és lehetne ezután is kezemben, hogy adott közösség, család problémáját felemelem a vezetőség szintjére. Megoldást persze nem ígérhetek, mert az esetek többségében a hatályos törvény rendelkezik a szociális esetekről, de vannak kivételek, amikor a helyi tanács vagy a polgármester is eljárhat az ügyben.
– Ha új mandátumot nyernél, melyek azok a megoldásra váró problémák, amiket szívesen felkarolnál?
– A kérdésben két eshetőség is szerepel, de az esetemben csak egy áll fenn: ha újra megválasztanának tanácsosnak. A másik része ugyanis nem lehet feltételes mód: természetesen továbbra is elsősorban a szülőhelyem, Siter, továbbá a községközpont Hegyközcsatár és a hozzá tartozó Tóttelek ügyeit tekinteném megoldandó problémának. De számomra az emberek a legfontosabbak, így értelemszerűen a hétköznapi emberek ügyes-bajos dolgait vállalom fel ezután is, igyekszem elirányítani őket a bürokrácia útvesztőjében. Az ifjúság, a tehetséggondozás, a szociális kérdések is az érdeklődési körömbe tartoznak, így kijelenthetem, ezekkel foglalkozom a továbbiakban is, attól függetlenül, hogy bekerülök-e a helyi tanácsba vagy sem. Életcélom az, hogy másoknak segítsek, a helyi képviselői mandátum csak egy újabb eszköz a kezemben.