integy 150 részvevővel nyolcadik alkalommal szervezte meg megyei táborát a Bihar Megyei Cserkész Ifjúsági Szövetség (BICSISZ), ezúttal Érsemjén határában. A cserkésztábor szerdán kezdődött és vasárnap ért véget.
A VIII. Bihar megyei szövetségi cserkésztábor részvevői kilenc település cserkészcsapatából került ki: Érsemjén, Szalacs, Ottomány, Érmihályfalva, Szentjobb, Hegyközszentmiklós, Érkeserű, Várasfenes és Hegyközcsatár.
A hivatalos megnyitót csütörtökön tartották meg, Balázsi József, Érsemjén polgármestere és Borsi Imre Lóránt, a BICSISZ elnök köszöntötte a részvevőket a település határában lévő régi határőr laktanyában, amit átvett az önkormányzat és EU-s projekt révén sikerült felújítania. Balázsi József köszöntőjében elmondta: jó döntés volt, amikor minden pályázatot kihasználtak, hiszen most már valóban otthonként szolgálhatott a közösségnek az egykori laktanya, és kiemelte, hogy mennyit változott a világ harminc év alatt: „annak idején lelőtték azokat, akik ide merészkedtek, most pedig magyar cserkésztábort lehet szervezni ebben az épületben”. A polgármester tudatta, örül, hogy Semjén adott otthont a találkozónak, és fontosnak tartja a cserkész szellem népszerűsítését, mert hozzásegíti a fiatalokat az egészséges életmód, az ember- és istenszeretet fontosságának elismeréséhez, majd – mivel maga is foglalkozik méhészettel – egy nagy veder mézet ajándékozott a cserkésztábor részvevőinek, hogy ezzel is megédesítse az ott töltött napokat.
Borsi Imre Lóránt, a Bihar Megyei Cserkész Ifjúsági Szövetség elnöke elmondta, nem volt véletlen a helyszínválasztás. „Semjénben alakult meg az első cserkészcsapat, így tulajdonképpen visszatértünk a gyökerekhez. A cserkészet alapja is az, hogy visszatérjenek a gyökereinkhez, a társadalomban a hitnek, a nemzeti öntudatnak, az egymásra való odafigyelésnek és a szociális érzékenységnek mind a közösséget erősítő és megtartó ereje van.”
Szegedi Dávid, a tábor parancsnoka a tábor programját ismertette, számtalan programmal készültek, unatkozásnak nem volt helye.
Idén is külön tematikája volt a „honvédő cserkésztábornak”, a tábor témája ezúttal a 907-es pozsonyi csata, illetve a honfoglalást követő kalandozások korszakát dolgozták fel. E szerint törzsekre osztották a részvevőket, így több csapat alakult, amelyek különböző elméleti és gyakorlati próbákon mérte össze tudását és kreativitását. Pontozás alapján minden évben valamely csapat elnyeri a tábor vándorkupáját, amit idén Szentjobb csapata vihetett haza.
A szervezők egyéb különleges programokkal is készültek. Sütő Szabolcs, az Ezüstperje Néptáncegyüttes koreográfusa például néptáncoktatást tartott, míg dr. Hevesi Zoltán székelyhídi irodalomtanár, amatőr fényképész a fotózás alapjaiba vezette be a kiscserkészeket.
A tábornak, mint minden cserkésztábornak, megvolt a maga kerete: ébresztő, ima, zászlófelvonás, reggeli torna, és utána indultak a programok. Zárásként este is imával zárták a napot, de ezzel nem értek véget a feladatok: a csapatoknak felváltva egész éjszaka kellett őrizniük a tábortüzet. Ugyanakkor a tábor részvevői aktívan részt vesznek a tábori munkában: voltak, akik fát gyűjtöttek, voltak, akik a konyhán segítettek, mások a tisztaságra ügyeltek. Minden nap más és más beosztottak segítették a tábori élet fenntartását.
Borsi Imre Lóránt főszervező a táborzárást követően hangsúlyozta: „Összességében elmondható, hogy a mostani tábor is egy jó hangulatú és tartalmas tábor volt, isteni gondviselésnek tartjuk, hogy az időjárás is velünk volt, hiszen míg az egész megyében esett, a tábor helyszínét elkerülték az esőfelhők, így nem okozott semmilyen problémát a programok megtartásában. Voltak olyan cserkészek, akik már többször részt vettek a táborban, de olyan ok, akik most először jöttek. Ez a hét amellett, hogy szórakozást nyújtott a részvevőknek, komoly szakmai tapasztalattal ruházta fel a kiscserkészeket, és külön kiemelném a rendezvény közösségépítő és a magyar identitás- és értékmegőrző jellegét. Külön megköszönöm a cserkészparancsnokok és önkéntesek munkáját, akik nagymértékben hozzájárultak a program sikeréhez, valamint támogatónknak a Bethlen Gábor Alapnak.” – zárta értékelőjét Borsi Imre Lóránt.
