Antal Tünde, 1994-ben született, középiskolai tanulmányait Margittán végzte. Ezt követően felvételt nyert a Nyíregyházi egyetemre ahol alapképzésen festő szakképzettséget szerzett majd, mesterképzésen vizuális környezetkultúrát és pedagógiát tanult. Szabadidejében főként fotózással foglalkozik, de nyitott a művészetek iránt. Margittán ha ideje engedi gyakran önkénteskedik, több alkalommal vett részt táborokban, tagja volt a Szabadság Fesztivál szervezői csapatának is. Számos versenyen vett részt munkáival, amelyeket többször ki is állították Debrecenben, Budapesten egyaránt. Az interjú keretében terveiről, eredményeiről, munkásságáról kérdeztük.
Mikor döntöttél úgy, hogy a művészetet választod? Melyik ága, melyik irányzata tetszik neked a leginkább?
Ki inspirál a leginkább? Miért?
Számtalan művészt volt alkalmam és azok munkáját megismerni, de leginkább akik hatottak rám az Frida Kahlo, Barbara Kruger és Cindy Sherman.
Frida Kahlo az egyik legelismertebb művész főként a feministák körében. Festményei nagyon egyediek színvilágát és az alkalmazott szimbólumait tekintve. Alkotásaira jellemző a nyers őszinteség, provokáció, a nő sokoldaluságának bemutatása. Kezdve a törékeny úrhölgy képétől az örömlányig szinte minden módon bemutatta a nőt. Alkotásaira nagyon intenzív érzelemvilág jellemző, adódóan betegségéből amely miatt ágyhoz volt kötve és magányosan élt. Bár őt elsőre nem mindenki érti meg, azok számára ajánlom, hogy keressenek utánna akár olvassanak el egy könyvet róla, hisz így sikerült nekem is őt megérteni. Egy igazán őszinte művész aki alkotásaiban bemutatta érzéseit, fájdalmát, keserűségét, a teljes magánéletét.
Cindy Sherman egy 100 fotóból álló alkotással lett világhírű. Alkotásának központi témájába a nő került. Igyekszik ő is minden élethelyzetbe bemutatni a nőket, érzelmi állapotukat kiemelni. Megjelenik a fáradt idős hölgytől kezdve az életvidám fiatal képe is, a szomorú magányos lélek, vágyakkal teli nő, de a háziasszony is mint női szerepkör. Minden alkotásához legfőképp saját magát, saját arcát használta fel.
Barbara Kruger egy kreatív művész. Alkotásai fekete fehérek, amelyek dekoratív és figyelemfelkeltő feliratokkal vannak ellátva. Gyakran ismétlődő kifejezések a te, te és én, mi. Központi témák itt is a női identitás, kultúra, nemzet. Kedvenc képem tőle a „Your body is a battleground” ami annyit jelent, hogy a „Te tested egy csatatér”.
Mi az amit szeretnél bemutatni a munkád által? Mi motivál az alkotások elkészítésében? Mit szeretnél üzenni általuk?
Az emberi érzelmeket és mindazt, amin az emberek átmennek. A negatív hatások, a negatív érzelmek a legtöbb embert megviselik. De ez nem szabad, hogy a kedvünk szegje és kudarcnak éljük meg ezeket a napokat. A negatív érzelmek igen is megerősítenek bennünket. Szeretném ha az ügyfeleim azzal a kéréssel fordulnának hozzám, hogy segítsek nekik az érzelmeket egy képpel, képekben kifejezni. Ez az elkészített sorozat pedig egy terápia lehet számukra. Fontos, hogy az érzelmek felismerése, tudatosítása és kifejezése, szavak nélküli elmondása segít azok legyőzésében, könnyebb áthidalni és túlesni rajtuk. Nem akarok egy fotós lenni a sok közül és nem azért mert különleges vagyok, hanem szeretném vállalni és biztatni az embereket arra, hogy merjék megmutatni önmagukat, ahogy én is teszem. A mai társadalom csak a szépet és a kedves oldalt akarja mutatni. Megszerkesztenek minden képet, nehogy egy apró hiba, ránc vagy pattanás látszodjon. Én a hétköznapok emberét akarom bemutatni, a gondokkal, boldogságban, a lényeg, hogy az érzelmének megfelelő állapotában. Számomra is voltak nehezebb időszakok az életemben, vagy voltak olyan pillanatok amikor nehéz volt elfogadnom azt aki vagyok. Kerestem a szenvedélyem, önmagam és amikor elővettem a gépem és elkészítettem magamról az első fotósorozatom sokat segített. Ezt akarom adni másoknak is. Önmegismerést, önelfogadást, érzelmeket és valódi kifejezéseket.
https://www.instagram.com/antaltundi24/?hl=ro
Általában a képeid fekete fehérben készülnek. Mi ennek az oka?
Erre hadd válaszoljak nagyon röviden, ami számomra összefoglalja, hogy miért. Én úgy látom a világot, mint régen lehetett látni a fekete-fehér filmes kamerákon keresztül, feketén fehéren. Számomra a fekete és a fehér olyan, mint másnak a szivárvány.
Melyek azok az eredmények amelyekre a legbüszkébb vagy? Milyen kiállításokon vettél részt?
Ilyenkor nehéz a leginkább beszélni mert sokan azt gondolhatják, hogy most kérkedek az eredményeimmel. De mindenre nagyon büszke vagyok, hiszen egyedül sikerült elérnem őket. Számomra nem csak a kiállításokon való részvétel számít eredménynek. Tanulhattam Lengyelország egyik legjobb egyetemén, Poznanban, segíthettem táborokban és taníthattam a gyereket festeni és rajzolni. De terveztem fesztivál karszalagot és a látványvilágon is igyekeztem javítani. Amire a leginkább büszke vagyok azok a budapesti kiállításaim, kiállított képeim. Két alkalommal tavaly és idén is beválasztották a képem a legjobb 20 közé a budapesti Diákhitel Központ, Képző elnevezésű fotópályázat keretében. Erre a versenyre minden évben 400-500 fiatal adja le, küldi be pályamunkáját az adott év témájának megfelelően. Kétszer mondhatom el magamról és emiatt szerencsésnek is érzem magam, hogy bejutottam a legjobb 20 közé első margittaiként, de még a Nyíregyházi képzőművészeti egyetem hallgatójaként is eddig csak én jutottam el idáig. Tavaly volt alkalmam személyesen is beszélni a zsűrivel akinek tagja és elnöke volt Pásztor Anna az Anna and the Barbies énekesnője. Idén fővédnök Feszbaum Béla Jászai Mari-díjas színművész volt. Sajnos vele nem volt szerencsém személyesen találkozni de, egy rövid üzenetváltás keretében elmondta, hogy az én képem volt az egyik kedvence amely elgondolkodtatta és a kellő hatást váltotta ki belőle. Az idei téma a szerep-modellek voltak. Képem a Nő vagyok? címet viselte és azt szerettem volna bemutatni általa, hogy milyen sok szerepnek kell megfelelni és, hogy milyen folyamatokon megyünk át míg kislányból érett nővé válunk. El kell fogadnunk azt akik vagyunk és a változásokat. A zsűriből még kiemelném Fényes Gábor fotográfust is, aki mindkét alkalommal tagja volt a zsűrinek. Örülök, hogy 2017-ben és 2018-ban is kiemelkedőnek vélte a képem. Egy ilyen szakembertől fontos az elismerés. 2017-ben sikerült bekerülnöm a Marie Claire magazin fotókiállítására is. A női lét sokszínűsége volt a téma amire öt képemet választották be. Ez a verseny támogatni szerette volna a különböző területeken alkotó erős és inspiráló nőket akik munkájuk során felhívják a legégetőbb társadalmi problémákra a figyelmet. Erre a versenyre készítettem egy külön fotósorozatot Luca barátnőm segítségével, aki modellt állt alkotásaimhoz. Az ő portréját és a róla készült képeket küldtem be a versenyre.
Nemrégiben pedig alkalmam volt egy lemezborítot is megtervezni, elkészíteni a képeimet felhasználva. Egy budapesti együttes keresett fel, hogy tetszik nekik a munkám és szeretnék ha ehhez hasonlókat az ő zenei stílusuknak megfelelő képeket alkotnák, amiket ők lemezborítónak és egyéb felületeken felhasználnak majd.
Ezeket tartom a legfontosabb általam elért ereményeknek.
Mik a terveid a közeljövőben és a távolabbi jövőben? Rövid és hosszú távú célok a művészet területén?
Szeretnék továbbra is a fotózással foglalkozni és megismertetni a munkám másokkal is. Szeretném ha minél több emberhez eljutna az üzenetem és ha mások is lehetőséget és szépséget látnak benne akkor remélem, hogy alkotásaim megkapják az ezzel és az ennek járó elismerést.
Olyan a „művészek világa” ahogyan azt előzőleg elképzelted? Mit üzennél a pályájuk elején álló fiataloknak, megéri ezt a területet választani?
A művészek világa nagyon színes és különleges. Vannak akiket nehéz megérteni, de nem lehetetlen. Azok akik ezt az irányt válaszzak azoknak üzenem: maradjatok egyediek, adjátok át mindazt ami bennetek van, alkossatok. Ne akarjatok másoknak megfelelni. Legyetek olyanok mint Andy Warhol, egyediek, álázatosak és szerények, de attól tegyétek bátran magasra a lécet és érjetek célba.
Gratulálunk sok sikert a továbbiakban.